2010.06.21.-én megkoszorúztuk Zichy Ottó emléktábláját a róla elnevezet utcában.

A meghívottak közül (Ottófi, Simon) sajnos nem tudtak eljönni (indoklásra sem méltattak bennünket)  de nélkülük is egy nagyon színvonalas kis műsor keretén belül megemlékeztünk Győr város 1848-as Nemzetőr őrnagyáról. Borsos Gábor Nemzetőr alezredes beszédét itt közöljük:

48-as honvéd ezredes, a győri nemzetőrök őrnagya, a győri Honvédegylet elnöke. Főnemesi család sarja, apja gr. Zichy Károly (1778-1834) Pozsega, majd Moson megye főispánja, a magyar udvari kamara elnöke (1825), anyja gr. Festetich Julia (1789-1816).

Alig múlt egy éves, mikor elveszítette édesanyját. Apja ezután 1819. augusztus 3-án feleségül vette Seilern Cressence grófnőt, aki gr. Zichy Károly halála után Széchenyi István felesége lett. Gr. Széchenyi Istvánnal, mint "nevelőapjával" kapcsolata nem volt rendszeres, meghitt és családias.

Fiatal korában 11 évig szolgált a császári hadseregben, előbb a 2., utóbb a 61. gyalogezredben. Mint főhadnagy lépett ki a hadseregből 1843-ban, győrszabadhegyi birtokán telepedett le, s itt gazdálkodott. Korszerű termelési módszerekkel birtokát mintagazdasággá fejlesztette. Emellett részt vett a jól jövedelmező gabonakereskedelemben is. 1848-ban 40.644 váltóforint tőkével részesült a Gönczöl-féle gabonakereskedői társulásban. Az elsők között csatlakozott Kossuth védegyleti mozgalmához, melynek Győrött ő lett a vezéralakja. A győri 1846-os iparműkiállítás előkészítő és rendező választmányának elnöke volt. Titkára és segítőtársa, Lukács Sándor közreműködésével sikerre vitték a kiállítás ügyét. Birtokainak jövedelméből cukorgyári, gőzmalom gyáralapítási és kiállítási, gazdaképző intézeti részvényeket vásárolt, hogy elősegítse a vállalkozói szellem erősödését. Igen aktívan részt vett a vármegyei és városi közéletben.

1845 augusztusában élére állt a polgárőrségi kezdeményezéseknek, s a megalakult magyar osztálynak ő lett az őrnagy-parancsnoka. A város vezetése támogatásával korszerű fegyverekkel szerelték fel a polgárőrséget és gyakorlatokat végeztek annak érdekében, hogy szervezetten tudják védeni a polgárok biztonságát.

A győri városvezetésnek a sétatér rendezését, új színház építését, utcák kövezését javasolta. Az 1840-es évek közepén sokirányú közéleti tevékenysége révén ő volt Győrött a nemesi reformellenzék vezére. Egyik vezérszónoka volt a reformpolitika fő támaszát jelentő Olvasó Egyletnek (kaszinó). Szabadhegyi kúriája volt a nemesi és polgári liberálisok szellemi központja, ahol az ország politikai és gazdasági életének polgári átalakítását szorgalmazták. A Zichy-kúria közössége - Lukács Sándor hatására - az egyik legjelentősebb vidéki ellenzéki központ lett a "Győri Tízek" révén. Vezérük Zichy volt, akit konzervatív ellenfelei "bolond grófnak", liberális társai viszont "polgár grófnak" tituláltak. Az 1847/48-as pozsonyi diétán Zichy volt a felső táblán a "szabadelvű" párt egyik fő hangadója. Ott volt az 1847. évi ellenzéki nyilatkozat országos vitáján. Az 1848. március 3-i felirat szövegét ő juttatta el a győri liberálisokhoz, s naponta felolvasásokat tartott az Olvasó Egyletben a párizsi és pozsonyi eseményekről. Március 16-án a pozsonyi népgyűlés állandó választmányának a tagja, majd a 2000 fős pozsonyi nemzetőrség parancsnoka lett. Április elején Pozsonyba hívta a győri nemzetőröket, hogy fegyveres tisztelgéssel erősítsék az országgyűlés szellemét. Idehaza Győrött részt vett a tisztújítást előkészítő bizottság munkájában. Az országgyűlési követválasztáson alulmaradt a konzervatív Balogh Kornéllal szemben. Április végén újra kézbe vette a győri nemzetőrség szervezését. Június végén a minisztérium őt állította a győri nemzetőrök élére.

A Nemzetőrök városrészenként kiállított létszáma a következőként alakult:

Belváros 593, Újváros 276, Majorok 185, Szabadhegy 85 fő összesen 1139 önkéntes nemzetőr volt akik a rendre és a város kiemelt épületeire vigyáztak. A Nemzetőrök kiképzéseken vettek részt amelyen a rendfenntartást előírásait tanulták a nemzetőrök. Igaz akkor még nem voltak magán biztonsági cégek lehet, hogy ezért de az is lehet, hogy más szemléletből az akkori városvezetés megbízott a nemzetőrökbe mert tudta, a felkészültségük és az esküjük arra készteti hogy becsületesen végezzék el a rájuk bízott feladatokat. Sajnos ezeket a feladatokat a mostani nemzetőrök csak más városban érdemlik ki nem úgy Győrben.

A haza védelmét önként vállalókkal a Tét melletti táborba vonult felkészülvén a horvát csapatok elleni támadásra. A város vezetői itt küldöttséggel keresték fel, hogy lebeszéljék tervéről. Lukács Sándor kormánybiztosi kinevezésével a város politikai magatartása radikálisan megváltozott. Kossuth-barát szellemben Zichy már magabiztosan vezényelte a győri nemzetőröket a Bécs ellen igyekvő magyar csapatok részeként. A schwechati "nagy megfutamodásból" október 14-én érkeztek vissza Győrbe. Mivel a Nemzetőrök nem kaptak hadászati kiképzést és önkéntes alapon vállalták a nemzetőri feladatokat ezért futamodtak meg Schwechatnál. Lukács, Csány parancsára lefegyverezte őket. Zichy ezután felhagyott a honvédelmi csatákra még alkalmatlan nemzetőrök szervezésével, s bevonult a komáromi várat védő reguláris csapatokhoz. 1848 decemberében b. Majthényi István, komáromi várparancsnok kinevezte dandárparancsnoknak. Az újoncutánpótlás biztosítása érdekében dandárjával 1849 februárjában Csallóközbe ment, hogy népfelkelést szervezzen. Egy alkalommal a Zichy-dandár volt Klapka és Kosztolányi csapatainak felmentő serege Csorich tábornokkal szemben.

1849. szeptember 27-én Harkálypusztán ő is aláírta Komárom várának feladásáról szóló jegyzőkönyvet. Másnap Klapka tábornok a Katonai Érdemrend 3. fokozatával tüntette ki. Zichy hadosztálya október 3-án tette le a fegyvert. A kapituláció után menlevéllel külföldre távozott, előbb Hamburgban, az ottani magyar emigrációs kolónián tartózkodott, majd Londonba utazott, ezt követően kivándorolt Amerikába. Iowában telepedett le, ahol házat épített és gazdálkodott. Egy év múlva azonban hazajött.

Győr melletti szabadhegyi birtokán gazdálkodott, bojkottálva minden közéleti, politikai eseményt. 1859-ben egyik megalapítója lett a Győrvidéki Gazdasági Egyletnek. Aktívan kivette részét a terménykiállítások szervezéséből. Ott volt az 1867-es országgyűlés főrendiháznak vitáin. 1867-ben elnöke lett a győri Honvédegyletnek. Sokat tett a honvéd-kultusz erősítéséért, s a szabadságharcban elesett honvédek özvegyeinek és árváinak segélyezéséért. Nagy szeretetben és megértésben élt családjával szabadhegyi kúriájában.

Hitvese, gr. Csáky Gabriella nagy segítségére volt a nehéz 48-as időkben és az 1867 utáni honvédsegélyezés megszervezésében. Gyermekei: Károly, Iréne és Rezső. Közülük Károly cs. kir. dragonyos hadnagy, Iréne Clotild főhercegnő udvarhölgye lett.

Élete vége felé Sopronba költözött családjával, s ott hunyt el 65 éves korában. Győr-Szabadhegyen az ő nevét viseli az utca, amelyen hajdani kúriája állott.